A személyi számítógépek robbanásszerű fejlődése és elterjedése hozta magával, hogy a műszaki életben is egyes feladatok elvégzésére célprogramokat fejlesztettek ki.
Mitől lehet prémium minőségű egy fogmű?
A válasz röviden a csapatmunka és a modern technológia. Hosszabban kifejtve: az alapoktól kell gondosan, minden részletre gondolva elkészíteni a pótlást. Hiába a számítógépes tervezés, ha a fogorvosi munka nem tökéletes.Az oldal egyaránt szól érdeklődőknek, laboroknak és fogtechnikusoknak- tanulóknak.
A technikus munkája így egyes esetekben nem a laborban kezdődik, hanem a rendelőben, már az első találkozásnál.
Miután a lenyomat a laborba érkezik, gipszmintát kell készíteni belőle. A minta pontossága nagyon fontos, a lemintázott részleteket tökéletesen, vissza kell adni, különben a fogorvos munkája hiábavaló.
Laborunkban ezért- rögzített pótlások esetén- kizárólag műanyag talpas mintarendszereket alkalmazunk. A minőségi gipszek a Kulzer kínálatából garantálják azt, hogy a munka során a minta darabjai ne sérüljenek.
Ha végiggondoljuk egy híd a másolat másolatának a másolatának a másolatának a másolata. Hogy is áll ez össze? Hagyományos öntéstechnika esetén:
1. A fogorvos másolja a lenyomattal a fogcsonkokat.
2. A technikus másolja a lenyomatot gipsszel.
3. A technikus másolja a gipszet viasszal, vagy valamilyen sapkakészítő anyaggal, amire a híd test formáit viasszal, kézi munkával mintázza fel. A fogcsonkokat egyenként körberajzolja, lelakkozza, a felvitt réteg biztosítja a fogorvosi ragasztócement számára a helyet.
4. A kialakított mintázatot felcsapozza ( kialakítja a csatornarendszert, ami biztosítja a fémolvadék útját és kompenzálja a fém hűlési zsugorodását), majd a felcsapozott hidakat egy speciális talpon (öntőkúp) összegyűjti és egy palásttal látja el, amibe gipsz- szerű, de tűzálló beágyazó anyagot önt, ez a negyedik másolás.
5. A kikeményedett beágyazót felhevíti, a viasz elég és a mintázatnak megfelelő üreget hagy a beágyazó anyag belsejében. Az öntési hőmérséklet elérése után a technikus az öntéstechnikához szükséges hőntartási időt betartva speciális öntőgéppel fémet olvaszt és azt a beágyazóba juttatja. Kihűlés után a beágyazót eltávolítja, homokszóróval letisztítja az öntvényt és különböző forgószerszámok segítségével kidolgozza, előkészíti a kerámia leplezéshez.
A Cad-Cam technika esetén az első két lépés és a harmadik lépésből a fogcsonkokat körbecsiszolása megegyezik a fentiekkel, a lényegi különbség ezután következik:
4. A gipszmintát 3 dimenziós beolvasásra alkalmas scanerrel digitalizálja, majd a továbbiakban erre a digitális mintára fogászati tervező programmal készíti el a híd tervét. A lakkozás helyett a cementhézagok kialakítása számítógéppel történik, század, vagy akár ezredmilliméteres pontossággal. Többek közt ez az oka annak, hogy az így készült hidak feszülésmentesen illeszkednek a szájban, könnyedén a felhelyezhetőek a csonkokra.
Miután a terv kész, a gép Stl file-t készít a tervből, ezzel a lépéssel lezárul a tervezési ( cad ) szakasz.
5. A file-t vagy additív (felépítő technika- 3 dimenziós nyomtatás), vagy reduktív (lebontó, kifaragó- 5 tengelyes megmunkálással tömbből való kifaragás) technológia által fizikai testté alakítja át. Az előállított hidakat csakúgy, mint az előző esetben át kell dolgozni, de sokkal kevesebb munkát igényel, mint a régi technológia esetén.
A hídtest- így bármely megoldást választva az előbbi kettőből- sokkal egységesebb anyagszerkezetű lehet, mint öntve.
Muszály itt megjegyezni, hogy megfelelő tapasztalat, tudás és géppark birtokában öntéssel is kitűnő pótlásokat lehet készíteni.